Megtiszteltetés és egyben nagy felelősség is a Nevetnikék ügyét szolgálni. A pécsi Várkonyi Nándor Könyvtár hirdetőtábláján találkoztam a felhívással, amelyben önkénteseket toboroztak a gyermekkórházba. Ez testhezálló küldetés volt nekem! Nem egyszerű és nem könnyű vállalást tettek a szervezők, amelyet már akkor is sokoldalúan képzeltek el. Társasjátékkal, bűvészkedéssel, kézműves tevékenységekkel, beszélgetéssel, sok kacagással! A kórházi környezet fehér falai közé vidámságot, színt csempésztünk! Azóta már a falak sem csak fehérek, hiszen rengeteg támogató adománya és/vagy keze munkája szépíti a folyosókat, vizsgálókat a klinikákon. Tíz éve követem a Nevetnikék alapítvány programjait.  Önkénteskedésem ideje alatt a kórházlátogatások kapcsán hetente kaptunk menetrendet: ki lesz a társunk a klassz feladatban. A kórház melyik szobájában várnak ránk a kis betegek. Várakozással telve kopogtattunk be hozzájuk, felszerelkezve a Nevetnikék kincses ládájából, eszközökkel, anyagokkal és kész játékokkal. A ragyogó szemek, a kedves kuncogások, a csintalan összekacsintások megfűszerezték az ott töltött időt. Időközönként egy finom tea mellett találkoztunk a többi önkéntessel és közülük a legragyogóbbak megosztották mindannyiunkkal a jó gyakorlataikat. A hangszer - készítő továbbképzésen ötletes, könnyen elkészíthető és jól használható hangkeltő eszközöket készítettünk. (Még a Balatont is körbe bicikliztük a sportos társakkal.) Mára még tovább bővült a továbbképzések kínálata az „Otthont a Nevetnikéknek” kampány sikere lehetővé tette a játékkészítést saját műhelyben.

A kis betegek továbbra is várják az őket látogatókat, az őket megnevettetni szándékozókat ez a küldetés nem állhat meg!