Kodba Dzseni

Kodba Dzseni

„Mert kell egy hely, hol minden szellem látható,

mert kell egy hely, hol minden szólam hallható.”

Először 2010-ben, akkor 17 éves betegként találkoztam Glóriával és a csapattal. Több hetet kellett bent feküdnöm a pécsi Gyermekklinikán. Mindig is nehezen viseltem a fertőtlenítő szagát, a fehér orvosokat, köpenyeket, a zöld kórházi falakat. Egyik nap aztán jött Glória és az önkéntes csapata. És bár először, mint a legtöbb kamasz, nem akartam bekapcsolódni a foglalkozásokba, zárkózott voltam, ahogy figyeltem őket, idővel sikerült rávenniük, hogy kiszakadjak a rosszkedvből és a bezárkózottságtól. Lehetőséget adtak, hogy ne folyton a betegségemmel törődjek, ne a fertőtlenítőszaggal, és ne a félelemmel. Mert igenis, van mit csinálni, lehet mit csinálni akkor is, ha nem lehet kimenni. Lehet mesét szőni a szobatársaiddal, gyönyörű papírcsokrot hajtogatni, ami, ha nem is illatozik, de tele van szeretettel, nevetéssel. Sose felejtsünk el nevetni. Játszani pedig aztán végképp soha! Találkoztam velük a rá következő héten is. Aztán azután is, és azután is. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is szeretnék ehhez a csapathoz tartozni.

Amint betöltöttem a 18. életévemet, jelentkeztem Glóriánál, hogy itt vagyok! Időközben felvettek az egyetemre, és elkezdtem szociális munkát tanulni. Tudtam, hogy szociális területen szeretnék elhelyezkedni, és hogy itt olyasmit is tanulhatok, amit nem biztos, hogy az iskolapadban elsajátíthatok. Életem egyik legszebb időszaka lett. Kezdeti gátlásaimat sikeresen leküzdöttem. Az elején csak kézműves foglalkozásokat mertem bevállalni, idővel aztán báboztam, hason csúsztam, állathangokat utánoztam, és saját határaimat átugorva énekeltem. Egyre több osztályra be lettem osztva. 2013-ban kerültem be az onkológiai osztályra, amit máig nagyon köszönök. A szülők maguk is jöttek, játszottak, és minden egyes pillanatért, amit ott töltöttünk, végtelenül hálásak voltak. Rengeteget nevettünk együtt. A gyerekek, a szülők és mi. Sokféle gyerekkel találkoztam. Olyannal, aki rögtön megnyílt, és olyannal, akinek bizony idő kellett, meg kellett, hogy ismerjen minket (pont, mint nekem). És ki ne felejtsem a szülőket, akik sokszor lelkesebben kapcsolódtak be a foglalkozásba, mint a gyerekek, és elmesélték a történetüket. Miközben a gyerekekkel építettük a kastélyt, megismertem a kisgyerek történetét is. Mikor a foglalkozás végén, a szülő megkérdezte, mikor jövünk újra, és milyen gyakran, mindig azt szerettem volna válaszolni, hogy minden nap. Minden nap szerettem volna látni őket mosolyogni.

Az angolérettségimen az angoltanárom tudta, hogy hova járok hetente egyszer, így a beszélgetést a kórház felé irányította, és megkérdezte tőlem, miért jó az a gyerekeknek, ha ott vagyunk, és foglalkozásokat tartunk. Azt válaszoltam, hogy azért, mert nem szabad elfelejteniük nevetni és örülni. Hatalmas erő van benne, amit nem szabad veszni hagyni.

A Nevetnikék Alapítványnál önkéntesnek lenni olyan érzés, mintha a gyermeki éned erőre kapna, és a felnőtt ésszel együtt karöltve dolgozna együtt a gyerekekért, a gyerekekkel. Néha, egy óvatlan pillanatban azt hiszed, hogy te, mint felnőtt, sok mindent tudsz. Aztán találkozol egy lánnyal, egy fiúval, aki olyan bátor, amilyet még nem is láttál. Volt, hogy egyszerre merültem ki és kaptam erőre. Azt hiszem, hogy egy-egy foglalkozás alkalmával együtt lépegettük át a határainkat a gyerekekkel.

Nem is tudom teljesen szavakba önteni, mi mindenben segített nekem az alapítvány. Értékelni az apró dolgokat. Bátornak lenni, nevetni és nevettetni, a rosszból kiragadni a jót. Jelen lenni, figyelni, elfogadni, és helyén kezelni a félelmet, a szomorúságot. Hinni. Hinni a jóban.

Ennyi pozitív dolog után most én is szeretnék segíteni, hogy ez a fantasztikus program tovább éljen, hogy a gyerekek ezután is nevethessenek egy műtét előtt, amitől nagyon félnek, hogy a mesék tovább íródjanak különféle nem létező lényekkel, mesehősökkel, és az önkéntesekkel.

Mivel a Nyár utcai telephelyünk megszűnik, ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükség van egy új helyre. Egy helyre, ahol az önkéntes képzések zajlanak, ahol a játékainkat készíthetjük, tárolhatjuk. Ahol a táborokat szervezhetjük. Egy új önkéntes otthon. Ehhez arra is szükség van, hogy az általam kitűzött 200.000 Ft összegyűljön, ezért kérlek, adományoddal Te is állj e mellé a fantasztikus ügy mellé! 🙂

A nagyköveti vállalásom pedig az lenne, hogy segítek az új helyet otthonná varázsolni. 🙂

TÁMOGATÁS:

NAGYKÖVETI CÉL: 200.000 Ft

Nagykövethez kötődő beérkezett adományok:

9.000 Ft

Kíváncsi vagy, hogy áll a teljes gyűjtés? Kattints ide:

OTTHONT A NEVETNIKÉKNEK!

A Nevetnikék Alapítvány önkéntesei 2008 óta vannak jelen a Pécsi Gyermekklinikán. Ez idő alatt 5000 bent fekvő gyermeknek tartottunk 2000 foglalkozást 300 önkéntes részvételével. 2019-ben a kaposvári gyermekosztályon is elindult a program. Közben létrehoztuk az interaktív mesefalat a kardiológiai ambulancián, vidám, színes falfestményekkel díszítettük a fertőző, légúti, belgyógyászati osztályt, a szigetvári és dombóvári gyermekosztályokat és számos gyermekháziorvosi rendelőt, legyártottunk a krónikus betegeknek 200 csendeskönyvet, 300 ördöglakatot és 500 repülőt, mindezt közel 800 önkéntes segítségével. Ott segítettünk, ahol tudtunk.

Most viszont a Nevetnikék Alapítvány került bajba.

A Nyár utcai kórházrészleg bezárásával mi is elveszítjük az irodánkat, ahol az önkéntesek interjúztatása és képzése folyik, illetve ahol a mesefalfestésekhez és játékkészítésekhez szükséges eszközeinket tároljuk. Mivel minden gyermekosztály a József Attila úti részlegre zsúfolódik, nekünk már nem találnak egy akkora helyet sem, mint a korábbi, pedig már azt is rég kinőttük. Ahhoz, hogy folytatni tudjuk a munkánkat veletek együtt, az önkénteseknek és az eszközöknek is szükségük van egy helyre.

Ha nem hinnénk a csodákban, akkor mi se hinnék el, hogy ugyanekkor a József Attila úti gyermekkórházzal szemközti házat eladásra kínálták, a tulajdonos pedig azt mondta, ha meg tudjuk venni a házat, nekünk adja, mert nálunk lenne a legjobb kezekben, ezért azonnal levette a hirdetést.

27 millió forint a ház eladási ára, emellett hárommillióra kaptunk ajánlatot a földszint felújítására, további egymillióra az emelet felújítására, hogy használható legyen számunkra. Tehát ahhoz, hogy el tudjunk indulni, minimum 31 millió forintra lenne szükségünk.

A legkisebb adománynak is nagyon örülünk, mert most igazán minden számít!

ADOMÁNYOZÓK LISTÁJA

2021.09.21.

Jurinovics Evelin

Szurkolok nektek!

2021.08.22.

J. Hajnal


2021.08.22.

Adelanna

❤︎