Kőműves Kálmán

Volt azonban ezzel kapcsolatban egy kis gondom. Nincs nagy ismeretségi köröm a városban, nem vagyok igazi Tüke. Kapcsolataim Szombathelytől Záhonyig, Makótól Győrig, Kanadától Romániáig, Lengyelországtól Olaszországig terjednek, ami nem tűnik megfelelő helyszínnek. De aztán eszembe jutott egy sztori, ami kevesebb mint egy éve történt velem. Éppen az azóta már a Bajnok utcában felszerelt mosogatón bütyköltem, amikor felhívott egy bosnyák ismerősöm, hogy nem tenném e meg neki azt a szívességet, hogy átutalok helyette egy sárga csekket, valami magyarországi tartozása fejében, majd alkalomadtán elküldi az összeget. Miért ne, nem volt több 50 eurónál. Előtte azonban – mint ahogy az náluk szokás – megkérdezte, hogy vagyok, mit csinálok? És ezt érdeklődéssel kérdezte, nem csak olyan angolosan. Így hát elmondtam neki min dolgozok, és mivel arra is rákérdezett, elmeséltem neki mi mindennel foglalkozik az Alapítvány. Később aztán el is jött az alkalom, hogy több közvetítőn keresztül elküldjön egy borítékot, amit mikor kinyitottam, találtam benne egy százast. Rögtön fölhívtam telefonon, hogy megérdeklődjem mi ez. Nem kértem én borravalót, ha semmit sem küldött volna, akkor is átutaltam volna helyette azt az összeget. Mire ő fölvilágosított, hogy a másik ötvenet nem nekem küldte, hanem a Nevetnikék Alapítványnak szánta, mert igaz, hogy nekik ehhez semmi közük, de az olyan embereket akik önkéntes munkájukkal azon fáradoznak, hogy szebbé tegyék a Világot, azokat érdemes támogatni, bárhol is vannak a Föld kerekén. Így hát, kedves Ismerősök, és azok Ismerősei, kérlek benneteket kövessétek be, és utána támogassátok a Nevetnikék Alapítványt. Tegyük szebbé a Világot!