Újra a Nevetnikék Alapítvány nagykövete lettem.

Azt már tudhatjátok rólam, hogy nagyon szeretek itt „dolgozni” mind a közösség mind a gyerekek öröme miatt. Hétről hétre különböző korú és állapotú gyermekekkel találkozunk a kórházi osztályokon, amely igazán színessé és kihívásokkal telivé teszi a munkánkat. Ezek az alkalmak legtöbbször feltöltenek örömmel, hálával. De be kell valljam, nem ilyen egyszerű az az érzelemi paletta, amely a kórházi önkéntességgel jár. Nem egyszer jöttem már ki az ajtón kétségekkel tele, dühösen és sírva is. Igen, előfordul, mert mint mindennek ennek az éremnek is rengeteg oldala van. És ott van az egyik legnehezebb helyzet egy önkéntes számára, amikor elveszítünk egy kisgyermeket. Sajnos a kórházi látogatás velejárója, hogy akár hónapokon vagy éveken keresztül látogatott beteg gyermeket veszítünk el, ami súlyos lelki terhet jelent minden önkéntes számára. Hála Istennek, én ezt az érzést nem tapasztaltam meg gyakran, viszont amikor igen, hatalmas segítség volt számomra a közösség odafordulása, és az, hogy időt, teret és támogatást kaptam ahhoz, hogy kimondhassam az érzéseimet, gondolataimat. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy az új projektünket szeretném támogatni, miszerint rendszeres gyászfeldolgozó csoport indulna szakember vezetésével az önkéntesek számára. A gyászfeldolgozó csoport abban tud segíteni, hogy mindenki egyesével és csoportban is megtudja élni a méltó búcsúzást és fel tudja dolgozni a keletkezett hiányt, fájdalmat. Ehhez az elkövetkezendő két hétben 100.000 forintot szeretnék összegyűjteni, és ebben kérem a segítségeteket.

Ha úgy gondolod, hogy szívesen támogatod Alapítványunkat, ezen a linken megtehed.