A Nevetnikék Alapítvánnyal évekkel ezelőtt kerültem kapcsolatba, eleinte csak egy hobbinak tűnt,

hogy a kórházban fekvő gyerekekhez járok, aztán szép lassan éreztem, hogy igen itt egy csapathoz tartozom és vadidegen emberekkel hoz közös nevezőre az, hogy kapcsolatban vagyunk a Nevetnikékkel és mindig tudunk együtt nevetni. Az első évekbe a kórházi programba kapcsolódtam be, ahol rögtön megláttam mekkoraszükség van arra, hogy mosolyt csaljon a kórházi lét alatt a gyerekek arcára. Úgy érzem, hogy ez a kórházi dolgozók munkáját is segíti, mert rövid időre, de azért mégis csak sikerült elterülnünk a gyerekek figyelmét a kórházi létről. Ez a tevékenység számomra nem csak arról szól, hogy adok. Ugyanilyen fontos, amit én kapok a foglalkozások közben, végén. A legnagyobb örömöt az adta, hogy ismerőseim számára is fontos ez a program, mert támogattak, amikor a házra gyűjtöttünk és a segítségükkel sikerült is.

Az érzés, hogy én is kapok, a legváratlanabb pillatokban egy köszönő levelet vagy egy kitűzőt, hozta meg azt, hogy mára már az alapítvány több programjában is részt veszek, ha tehetem. Készítettem már kincses ládába való játékot, ahol végre vághattam dekopír fűrésszel és fúrhattam faraghattam kedvemre. Több alkalommal részt vettem mesefalfestésen, ami új szerelem lett azóta. Rendelők, kórtermek csupasz falaira festünk mese jeleneteket, hogy a gyerekek és a szülők barátságos légkörben várakozzanak. Ehhez szeretnék segítséget kérni, hogy a lehető legtöbb felkérést tudjuk teljesíteni, mert egy festést rengeteg szervező, háttér munka előz meg. Egyeztetni kell időpontot a kórházzal, intézménnyel, adott időpontra kell leszervezni a falfestő önkénteseket, meg kell tervezni a helyi adottságok ismeretében a designt, elő kell rajzolni a falakra és be kell tanítani a jelentkezőket, hogy megfelelően tudjanak bánni az ecsettel, színekkel. Ezen felül be kell szerezni a szükséges eszközöket, a helyszínre kell szállítani, le kell bonyolítani a sokszor teljes napos projektet és mindezt dokumentálni.