Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak. További információ: https://nevetnikek.hu/cookie/
Oltyán Dóri
2017-ben kezdtem el önkénteskedni az alapítványnál. Az egyetem első pár éve alatt elég sok kudarcélmény ért magammal kapcsolatban. Azért csatlakoztam, mert szerettem volna jót tenni és ezáltal büszke is lenni egy kicsit magamra. Úgy gondoltam, ha másoknak okozok örömet, akkor én is boldog leszek. Persze nem egyből, csettintésre jött el ez a boldogság, hanem szépen lassan, csendben, úgy, hogy észre sem vettem, becsúszott ez a kis pimasz az életembe. Persze ez a kicsit önös érdek elég gyorsan megváltozott, már azt lestem, hogy mivel tudok leginkább kedvére tenni a gyerekeknek, ha nem sikerült annyira gördülékenyen a foglalkozás, min változtassak, hogyan tudok javítani rajta.
Volt, hogy másfél órán át csak ringattam egy pár hónapos kisbabát és a legjobb hősnek éreztem magam a világon, vagy amikor a fertőző osztályon megnevettettük a vegán farkas és a húsevő bárány meséjével az anyukákat, akik ott voltak már napok óta a kisbabájukkal, vagy amikor rájöttem, mennyire izgalmas a Jenga, és milyen nagyot csattan az asztalon, ha leesik… ez mind-mind az én kis lelkifröccsöm a kórházból.
Sokszor éreztem nagyon jól magam a gyerekekkel egy-egy ilyen foglalkozáson, és biztos vagyok benne, hogy ilyenkor a gyerekek is ugyanannyi (vagy remélem, több) energiát, jókedvet nyernek ezekből a pillanatokból. Viszont ne higgyétek, hogy minden foglalkozás nagyon király, van, amikor nem úgy jön össze, ahogy terveztük, de ilyenkor is legalább azt el tudjuk érni, hogy a gyerekek nyissanak egymás felé, beszélgessenek egymással, ami – nem hiszitek el – mennyire nehéz és mennyire fontos.
Ezeket az élményeket egy új otthon nélkül nem tudom, hogyan fogjunk tudni megoldani. Nagyon szerettem a Nyár utcai kis kuckónkat. Halmokban állnak benne a játékok, most már a festékek is (a sok falfestésről, amin részt is vettem és koordináltam is). 🙂 És az az átkozott lépcső, aminek az egyik felére nem lehet rálépni, és mindig attól féltem, hogy le fogok gurulni, a tetőtéri kicsi placc teli puffokkal és egy hintaággyal. Remek hely 🙂 , de sajnos nem tudjuk, meddig tudja a klinika ezt a kis szobát biztosítani nekünk. Az új kiszemeltünk is remek hely lenne, sőt, sokkal közelebb is van a klinikához, és sok mindenben megkönnyítené a dolgunkat: kedves zenészeink tudnának hangszert vinni a kórtermekbe, és még az eltervezett fajátékokat is megcsinálhatnánk.
Ez az én kis történetem. Nagyon remélem, hogy meggyőztelek titeket arról, hogy amit mi adunk, azok kincsek, és érdemes ezeket megtartani, és többet adni. Megérdemlünk egy ilyen helyet, ami nekünk egy kacsalábon forgó palota hét toronnyal.
Vállalás: csodás motívumokat fogok festeni az önkéntesek szobájának falára az új helyünkön. 😉
TÁMOGATÁS:
NAGYKÖVETI CÉL: 150.000 Ft
Nagykövethez kötődő beérkezett adományok:
150.000 Ft
Kíváncsi vagy, hogy áll a teljes gyűjtés? Kattints ide:
OTTHONT A NEVETNIKÉKNEK!
A Nevetnikék Alapítvány önkéntesei 2008 óta vannak jelen a Pécsi Gyermekklinikán. Ez idő alatt 5000 bent fekvő gyermeknek tartottunk 2000 foglalkozást 300 önkéntes részvételével. 2019-ben a kaposvári gyermekosztályon is elindult a program. Közben létrehoztuk az interaktív mesefalat a kardiológiai ambulancián, vidám, színes falfestményekkel díszítettük a fertőző, légúti, belgyógyászati osztályt, a szigetvári és dombóvári gyermekosztályokat és számos gyermekháziorvosi rendelőt, legyártottunk a krónikus betegeknek 200 csendeskönyvet, 300 ördöglakatot és 500 repülőt, mindezt közel 800 önkéntes segítségével. Ott segítettünk, ahol tudtunk.
Most viszont a Nevetnikék Alapítvány került bajba.
A Nyár utcai kórházrészleg bezárásával mi is elveszítjük az irodánkat, ahol az önkéntesek interjúztatása és képzése folyik, illetve ahol a mesefalfestésekhez és játékkészítésekhez szükséges eszközeinket tároljuk. Mivel minden gyermekosztály a József Attila úti részlegre zsúfolódik, nekünk már nem találnak egy akkora helyet sem, mint a korábbi, pedig már azt is rég kinőttük. Ahhoz, hogy folytatni tudjuk a munkánkat veletek együtt, az önkénteseknek és az eszközöknek is szükségük van egy helyre.
Ha nem hinnénk a csodákban, akkor mi se hinnék el, hogy ugyanekkor a József Attila úti gyermekkórházzal szemközti házat eladásra kínálták, a tulajdonos pedig azt mondta, ha meg tudjuk venni a házat, nekünk adja, mert nálunk lenne a legjobb kezekben, ezért azonnal levette a hirdetést.
27 millió forint a ház eladási ára, emellett hárommillióra kaptunk ajánlatot a földszint felújítására, további egymillióra az emelet felújítására, hogy használható legyen számunkra. Tehát ahhoz, hogy el tudjunk indulni, minimum 31 millió forintra lenne szükségünk.
A legkisebb adománynak is nagyon örülünk, mert most igazán minden számít!
ADOMÁNYOZÓK LISTÁJA
2021.10.28.
Anonymus
2021.10.25.
Eszter
2021.10.25.
Erika
2021.10.24.
Anonymus
2021.10.18.
Judit néni
2021.10.14.
Jurisics Utcai Általános Iskola Oktatói
2021.09.10.
Oltyán Dóri
2021.08.31.
Anonymus