Somlyai Bea

Volt, hogy fáradtan mentem be a kórterembe, és olyan energikusan jöttem ki, hogy magam sem hittem el. Előfordult, hogy játék közben kétségbeestem, mert a gyermeknek nem volt kedve semmihez (szerencsére foglalkozás közben sikerült megnevettetni). Megtörtént az is, hogy a foglalkozás utáni beszámolóírásnál a könnyeimmel küszködtem. Kerestem a válaszokat, hogy miért... Miért nem látogatják azt a gyermeket, aki még csak pár hónapos? Miért lógnak ki csövek évek óta már a kisfiú testéből? Miért nem tud mozogni a kislány? Nehéz történetek, amelyek akarva-akaratlanul is formálnak. Megváltoztatnak. Hatással vannak rám.

Emlékszem egy kissrácra, akit örökre a szívembe zártam. Vele szempilla-zenéltünk. Mivel ő nem tudott sem mozogni, sem igazán beszélni, szemmel irányította a zenélést. Ha lassan pislogott, lassú tempóban muzsikáltunk, ha gyorsan sokat pillantott, akkor átváltottuk a tavaszi szelet rockos műfajra. Mindig mosolygott. A társam és én vele együtt tettük ezt, egy mosolynál csak egy jobb van, még egy. Hiszem és tapasztalatból tudom, hogy a játék és a nevetés gyógyít.

Jelenleg tanítóként dolgozom Pécsen egy olyan általános iskolában, ahol főként hátrányos helyzetű gyermekek tanulnak. Egy nyári foglalkozás kapcsán volt egy rövid videófelvétel, amelynek keretében bemutatták a Nevetnikék tevékenységét. A videóban szerepel egy szülő, az az édesanya, akinek a gyermekét jelenleg is tanítom. Nagy megdöbbenés volt, amikor felismertük egymást. Elmondhatatlanul jó érzés. Ő végtelenül hálás azóta is, hogy beteg gyermekét felvidítottuk, én hálás a bizalmáért.

2018-ban az alapítványhoz mentorként is csatlakoztam, amely még inkább mélyítette a kapcsolatomat a Nevetnikékkel. Addigra már elég tapasztalatot szereztem, hogy másoknak is segítséget nyújthassak az önkéntesség során. Köszönöm, hogy a leendő önkénteseket bevezethetem a Nevetnikék szellemiségébe. De nemcsak mentorként segítettem a munkát, voltam falfestő, futár, iskolai kampányt elindító, mondvacsinált zenész, bevásárló, hamis énekes és nevetést erősítő. Legyek bármi, ha azt tiszta szívvel tudom tenni.

A Nevetnikék segített abban, hogy megtanuljam értékelni azt, amim van. Arra gondolok, hogy megvannak a végtagjaim, működnek az érzékszerveim, hazamehetek, és nem kellett még hónapokat kórházban töltenem a családtagjaim nélkül. Itt vannak az önkéntes társaim, akikkel együtt szeretnénk még sok gyermeket megnevettetni. Szeretnénk egy független otthont az alapítványnak, amihez pénzre van szükségünk. A kórházban várnak ránk, mi szeretnénk aktívan jelen lenni. Az eltelt évek alatt rengeteg eszközünk lett, amit biztonságban kell tudnunk. Az önkéntesek bevonása folyamatos, kell egy helyszín, ahol meghallgathatjuk őket. A játékkészítő műhely teret igényel, hogy egyedi és különleges játékokat gyárthassunk.

Ami biztos, hogy a jóság és a szeretet maradandó. Ez a ház a szeretet és a jóság forrása lesz. Ebben a házban ezekből meríthetünk majd, és minél többet merítünk, annál jobban érezhetővé válik. Kérlek, segítsd Te is a jóság forrását, minden cseppje számít, minden részlet az egészhez segít hozzá. Köszönöm Neked a támogatásod, nélküled ez a ház, nem lenne az a ház, amely sok kórházban lévő gyermeknek nyújt segítséget.

Ha sikerül a házprojekt, szeretném a belső tereket különféle növényekkel otthonosabbá tenni. Megígérem, hogy gondozni fogom őket. Minden növényt egy-egy adományozó nevével díszítek, szimbolizálva a jelenlétet, a frissességet, azt a jóság-cseppet, ami a Te forrásodból fakad.