Szkrajcsics Vera

Szkrajcsics Vera

2014 óta vagyok lelkes nevettetője az Alapítványnak. Az elmúlt hét évben önkéntesként számos mesefalfestésben, egyéb programban vettem részt, és ami a legfontosabb, nagyon sok foglalkozást tartottam a 0-18 éves korosztálynak. Mindezt úgy, hogy volt időszak az életemben, amikor több munkahelyem mellett is jutott 2 óra szabadidő erre. Én mindössze azt a 2 órámat, a jókedvemet és mosolyomat adtam. Ebben a 2 órában nevettetőtársammal együtt, ha kellett, énekeltünk, zenéltünk, még ha nem is igazán tudunk, báboztunk, kézműves foglalkozást tartottunk, színeztünk, rajzoltunk, társasoztunk, kártyáztunk, vagy mesemondós délutánt tartottunk. Ha kellett, akkor a kicsikkel kúsztunk-másztunk a földön, vagy csak beszélgettünk a kamasszal. Egy volt a lényeg, hogy abban a két órában a gyerkőc jól érezze magát, nevessen, és elfelejtse arra a rövid időre azt, hogy ő kórházban van. És igen, a játékkal ezt sikerült elérni. Amíg ott voltunk, kevesebb volt a sírás, a nagyobbak nem a TV-t bámulták vagy a telefont nyomkodták.

Nekünk a foglalkozás végén annyi a fizetségünk, ami számomra az anyagiaknál többet ér, és ezt minden nevettető nevében mondhatom, hogy így gondoljuk, érezzük. Nekünk ezért az a fizetségünk, amikor a gyerek azt mondja: „tök viccesek vagytok, ugye holnap is jöttök?”, látjuk, hogy a szülő is megnyugszik, mert a gyereke velünk jól érzi magát, újból nevet (mert mióta kórházban volt, nem volt erre példa), és velünk volt hajlandó először bármit is csinálni, vagy ha a szülő azt mondja: „ezt a kártyajátékot mi is megvesszük otthonra”. Foglalkozás végén anyák és apák köszönetet mondanak, vagy éppen a nővérek is és mi nevettetők is energiákkal feltöltődve, mosolyogva hagyjuk el a kórházat. Tudom és hiszem, hogy ez a kórházi program, amit mi, nevettetők csinálunk, az a gyógyszernél is többet ér! Nekem ez az alapítvány a szívem csücske lett. Imádom, hogy mindenkit egy rugó hajt, egy célért lelkesedünk. Ez nem csak egy alapítvány, ez egy család.

Lehetetlent nem ismerünk: megalkottuk az Interaktív Mesefalat a Pécsi Gyermekklinikán, ami országosan is páratlan alkotás lett, majd Szigetvári kórház gyermekosztályán is. Kaposvár is csatlakozott a nevettetők táborához, Kaposváron is működünk. A Covid sem ellenfelünk, hiába akadályozta meg, hogy látogassuk a gyerekosztályokat, alkalmazkodtunk a helyzethez. Időseknek vásároltunk be, maszkokat varrtunk, rendszeres élelmiszer-adományokkal segítettük a rászorulókat. Idén először játékkészítő workshopokat tartottunk, és táboroztattunk Pécsen és Kaposváron is.

Mindezt tudtuk, tudjuk csinálni, mert volt egy pici irodánk a Nyár utcában. Azonban a kórházi átszervezések miatt már nem maradhatunk ott, a József Atilla úti kórházi részlegben pedig már nem tudnak még akkora helyet sem biztosítani nekünk, mint a korábbi. Gondoltuk, sebaj, úgyis kinőttük, lesz egy saját otthonunk. Találtunk is egy házikót pont a gyerekkórházzal szemben. És most jönnek azok a bizonyos, de piszkos anyagiak: 6.000.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy a Nevetnikék Alapítványnak legyen egy saját otthona. Nagykövetként szeretném ebben támogatni a sárga-kék köpenyeseket, amihez te is kellesz, akár csak 1.000 Ft anyagi hozzájárulással is.

Ha sikerül a támogatásoddal elérni álmunkat, akkor cserébe vállalom, hogy segítek Peti autójába bepakolni, mert tudunk hova költözni. Az új otthonunkban Vanessza megtanít lufit hajtogatni, mert még mindig nem tudok, és én is a vidámság szigetének fogom érezni az új helyünket, ahogy Luca. Varrásban sosem voltam jó, de ha úgy lesz alkalmam, segítek Katának csendeskönyveket készíteni. Évi alatt fogom majd a létrát, amikor felteszi a homlokzatra a logónkat, mert Magdi eljön meglátogatni minket. Zsófinak pedig segítek főzni, vállalom a hagyma pucolását a könnyeim árán is, Gyuri palacsintájából nekem jó lesz az üres is (na jó, egy-két kakaós azért lecsúszik). Nóri meg tartson egy anyukás kimenőt, és hagyjuk rábeszélni magunkat egy kocsmatúrára, csakis a büszkén viselt sárga pólónkban. Fruzsival lelkesen bevetjük magunkat a felújítás „örömeibe”, Glória helyett felszedem a szú ette padlót is, csak lássam a megkönnyebbülést az arcán, hogy a Nevetnikéknek nincs vége. Szeretném az új otthonunkban a kaposvári csapatot megismerni, mert eddig nem volt rá lehetőségem. Ez érvényes azokra az önkéntesekre is, akiket akkor láttam utoljára, amikor hospitáltak velem, és vagytok néhányan sajnos, akiket csak névről ismerek a csapatból, és majd veletek a kerítést kékre és sárgára festjük. Csabival nosztalgiázni fogok limonádészürcsölés közben, mert együtt kezdtük el ezt a programot. Dórinak viszont nem segítek semmit, mert az általa vállalt felújítás nagyon melós, hagyom inkább, hogy Isti mentesítsen ezen feladatok alól. Ugyanúgy a festésben sem segítek, azt meghagyom a tehetséges és kreatív festőművészeinknek. Helyette segítek Tündinek sárga tulipánt ültetni, és Beának szobanövényeket gondozni. Kíra meg minket kerülgetve takaríthat. Bocsi, ha kihagytam valakit, nem szándékosan, de majd az új otthonunkban kárpótollak érte, mert tudom, hogy sikerülni fog ez is!

TÁMOGATÁS:

NAGYKÖVETI CÉL: 200.000 Ft

Nagykövethez kötődő beérkezett adományok:

173.000 Ft

Kíváncsi vagy, hogy áll a teljes gyűjtés? Kattints ide:

OTTHONT A NEVETNIKÉKNEK!

A Nevetnikék Alapítvány önkéntesei 2008 óta vannak jelen a Pécsi Gyermekklinikán. Ez idő alatt 5000 bent fekvő gyermeknek tartottunk 2000 foglalkozást 300 önkéntes részvételével. 2019-ben a kaposvári gyermekosztályon is elindult a program. Közben létrehoztuk az interaktív mesefalat a kardiológiai ambulancián, vidám, színes falfestményekkel díszítettük a fertőző, légúti, belgyógyászati osztályt, a szigetvári és dombóvári gyermekosztályokat és számos gyermekháziorvosi rendelőt, legyártottunk a krónikus betegeknek 200 csendeskönyvet, 300 ördöglakatot és 500 repülőt, mindezt közel 800 önkéntes segítségével. Ott segítettünk, ahol tudtunk.

Most viszont a Nevetnikék Alapítvány került bajba.

A Nyár utcai kórházrészleg bezárásával mi is elveszítjük az irodánkat, ahol az önkéntesek interjúztatása és képzése folyik, illetve ahol a mesefalfestésekhez és játékkészítésekhez szükséges eszközeinket tároljuk. Mivel minden gyermekosztály a József Attila úti részlegre zsúfolódik, nekünk már nem találnak egy akkora helyet sem, mint a korábbi, pedig már azt is rég kinőttük. Ahhoz, hogy folytatni tudjuk a munkánkat veletek együtt, az önkénteseknek és az eszközöknek is szükségük van egy helyre.

Ha nem hinnénk a csodákban, akkor mi se hinnék el, hogy ugyanekkor a József Attila úti gyermekkórházzal szemközti házat eladásra kínálták, a tulajdonos pedig azt mondta, ha meg tudjuk venni a házat, nekünk adja, mert nálunk lenne a legjobb kezekben, ezért azonnal levette a hirdetést.

27 millió forint a ház eladási ára, emellett hárommillióra kaptunk ajánlatot a földszint felújítására, további egymillióra az emelet felújítására, hogy használható legyen számunkra. Tehát ahhoz, hogy el tudjunk indulni, minimum 31 millió forintra lenne szükségünk.

A legkisebb adománynak is nagyon örülünk, mert most igazán minden számít!

ADOMÁNYOZÓK LISTÁJA

2021.09.03.

Móni


2021.09.03.

AnnAudit Kft


2021.09.01.

Lilla


2021.09.01.

Viktor


2021.08.28.

Anonymus


2021.08.28.

Vera

Lesz egy otthonunk! 🙂

2021.08.24.

Essel Audit Kft