Szkrajcsics Vera

Nekünk a foglalkozás végén annyi a fizetségünk, ami számomra az anyagiaknál többet ér, és ezt minden nevettető nevében mondhatom, hogy így gondoljuk, érezzük. Nekünk ezért az a fizetségünk, amikor a gyerek azt mondja: „tök viccesek vagytok, ugye holnap is jöttök?”, látjuk, hogy a szülő is megnyugszik, mert a gyereke velünk jól érzi magát, újból nevet (mert mióta kórházban volt, nem volt erre példa), és velünk volt hajlandó először bármit is csinálni, vagy ha a szülő azt mondja: „ezt a kártyajátékot mi is megvesszük otthonra”. Foglalkozás végén anyák és apák köszönetet mondanak, vagy éppen a nővérek is és mi nevettetők is energiákkal feltöltődve, mosolyogva hagyjuk el a kórházat. Tudom és hiszem, hogy ez a kórházi program, amit mi, nevettetők csinálunk, az a gyógyszernél is többet ér! Nekem ez az alapítvány a szívem csücske lett. Imádom, hogy mindenkit egy rugó hajt, egy célért lelkesedünk. Ez nem csak egy alapítvány, ez egy család.

Lehetetlent nem ismerünk: megalkottuk az Interaktív Mesefalat a Pécsi Gyermekklinikán, ami országosan is páratlan alkotás lett, majd Szigetvári kórház gyermekosztályán is. Kaposvár is csatlakozott a nevettetők táborához, Kaposváron is működünk. A Covid sem ellenfelünk, hiába akadályozta meg, hogy látogassuk a gyerekosztályokat, alkalmazkodtunk a helyzethez. Időseknek vásároltunk be, maszkokat varrtunk, rendszeres élelmiszer-adományokkal segítettük a rászorulókat. Idén először játékkészítő workshopokat tartottunk, és táboroztattunk Pécsen és Kaposváron is.

Mindezt tudtuk, tudjuk csinálni, mert volt egy pici irodánk a Nyár utcában. Azonban a kórházi átszervezések miatt már nem maradhatunk ott, a József Atilla úti kórházi részlegben pedig már nem tudnak még akkora helyet sem biztosítani nekünk, mint a korábbi. Gondoltuk, sebaj, úgyis kinőttük, lesz egy saját otthonunk. Találtunk is egy házikót pont a gyerekkórházzal szemben. És most jönnek azok a bizonyos, de piszkos anyagiak: 6.000.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy a Nevetnikék Alapítványnak legyen egy saját otthona. Nagykövetként szeretném ebben támogatni a sárga-kék köpenyeseket, amihez te is kellesz, akár csak 1.000 Ft anyagi hozzájárulással is.

Ha sikerül a támogatásoddal elérni álmunkat, akkor cserébe vállalom, hogy segítek Peti autójába bepakolni, mert tudunk hova költözni. Az új otthonunkban Vanessza megtanít lufit hajtogatni, mert még mindig nem tudok, és én is a vidámság szigetének fogom érezni az új helyünket, ahogy Luca. Varrásban sosem voltam jó, de ha úgy lesz alkalmam, segítek Katának csendeskönyveket készíteni. Évi alatt fogom majd a létrát, amikor felteszi a homlokzatra a logónkat, mert Magdi eljön meglátogatni minket. Zsófinak pedig segítek főzni, vállalom a hagyma pucolását a könnyeim árán is, Gyuri palacsintájából nekem jó lesz az üres is (na jó, egy-két kakaós azért lecsúszik). Nóri meg tartson egy anyukás kimenőt, és hagyjuk rábeszélni magunkat egy kocsmatúrára, csakis a büszkén viselt sárga pólónkban. Fruzsival lelkesen bevetjük magunkat a felújítás „örömeibe”, Glória helyett felszedem a szú ette padlót is, csak lássam a megkönnyebbülést az arcán, hogy a Nevetnikéknek nincs vége. Szeretném az új otthonunkban a kaposvári csapatot megismerni, mert eddig nem volt rá lehetőségem. Ez érvényes azokra az önkéntesekre is, akiket akkor láttam utoljára, amikor hospitáltak velem, és vagytok néhányan sajnos, akiket csak névről ismerek a csapatból, és majd veletek a kerítést kékre és sárgára festjük. Csabival nosztalgiázni fogok limonádészürcsölés közben, mert együtt kezdtük el ezt a programot. Dórinak viszont nem segítek semmit, mert az általa vállalt felújítás nagyon melós, hagyom inkább, hogy Isti mentesítsen ezen feladatok alól. Ugyanúgy a festésben sem segítek, azt meghagyom a tehetséges és kreatív festőművészeinknek. Helyette segítek Tündinek sárga tulipánt ültetni, és Beának szobanövényeket gondozni. Kíra meg minket kerülgetve takaríthat. Bocsi, ha kihagytam valakit, nem szándékosan, de majd az új otthonunkban kárpótollak érte, mert tudom, hogy sikerülni fog ez is!